Liszt Feri(hegy) repzitér

Egy kellemesnek nem mondható éjszaka eltöltése után... Köszi…! -már a nem is tok kinek/kiknek... még azt sem mondanám, hogy "felvirradt a nagy nap", mert hajnali 3-as ébredés nem a hajnalhasadás ideje... inkább csak "odaértem" az induláshoz... még egy utolsó pillantás Balatonra és INDULÁS!

Felvettük kedves úti társamat Évit és goooo!

Az úton még nem volt bennem, hogy utazás, Bali, pihenés, stb. Valahogy ez még nekem korai volt… na de biztosan evés közben jön meg az étvágy… bár az utóbbi időben az „étvágytalanság” uralkodik rajtam néhány dolgot illetően… :P

OKÉ! Itt vagyunk Liszt Feri(hegyen)…

a böriket meg jóóól össznye-vissznya becsomizta egy bácsi - némi készpénzért persze- nehogy „kiessen belőlük valami” útközben… beszállókártyák megvannak… most használtam életemben először a e-terminálokat a beszállókártyához… sokkal bonyolultabbnak gondoltam… mindenkinek ajánlom… a sorbanállás elkerülése végett… jó! vannak olyan emberek, akik nem bíznak az ilyen elektronikus dolgokban egy hosszabb utazás alatt… én igyekeztem elfogadni ezt a dolgot… útlevél be és egy scan és kész... hiszen állítólag már járt ember a Holdon… :P nos az igazat megvallva én is megmutattam az egyik Liszt Ferencnének /hogy van itt ez a többnejűség?/ aki egy pult mögött állva egy mosollyal nyugtázta a kérdések megválaszolását követően a szitut… neki ez a dolga… :P

A böriket is benyelte a repülőtér futószalag kígyója…

Kézi poggyász gyanánt egy hátizsák (notebook, töltő, rövidgatya, papucs, stb.) és fényképezőtásak (fényképező, töltő, pótakku, stb.) maradt nálam… az átvizsgálásnál mindenemet szét, meg le, meg ki, meg le, meg át pakoltattak…

Sétálgatás következett… vártuk a beszállást a gépre…

Hurrá!  Mehetünk!
(Jelzem még továbra sincsen olyan „hurrányaralunk” hangulatom…  )
 

MA 400-as Római járat

tuttó helyünk volt a gépen... Vészkilyárat mellett.. ha tehetitek ide kérlyétek a jegyet mindig, mert ugye a lábtér jóval nagyobb, mint bárhol máshol a gépen... bár a pilóta fülkében nem voltam... nem is értem miért nem... majd hazafelé... úgy fél 8 magasságában lökött el magátol minket a Föld nevű sárgolyó... a repülés nem tölt el különösebb érzéssel... ha csak azt nem vesszük különösebbnek, hogy minden egyes alkalommal féltem a tyúkszaros életem... nem rajtam múlik a dolog... ez picit zavar... :P